Bornai Tibortól, Szörényi Szabolcson, Gőz Lászlón át Gerendás Péterig. Nagy Ádám nem akármilyen szakmai közönség előtt ment át 23 évesen Barta ügyben a tűzkeresztségen, amikor  1996-ben, akkori zenekara, a Tramps,  Somló Tamással és Kovács Katival egy a Merlin színházbeli klubesten Barta korabeli LGT szerzeményeket adott elő. Ma este a szegedi No Milk Today klubban,  Ádám ismét Bartát játszik, de már nagynevű zenészként.  Néhány gondolata a mai koncert kapcsán, többek között az elhangzó számok közül néhányról.

Akkor…

Az a koncert nagyon nagy siker volt. Arra emlékszem, hogy állva tapsoltak az emberek. Többek között Szigeti Ferenc, aki rögtön le is akart szerződtetni. Elájult mindenki ettől a produkciótól. Fiatalok voltunk és ez nagyon jól esett.

Ekkoriban, a Tramps zenekar idején a Living Color és az Extreme zenéje volt ránk a legnagyobb hatással. A Living Color gitárosának Vernon Reid-nek a játékán nagyon érezhető volt a Jimi Hendrix hatás.

Hogy nekem megvolt-e Chuck Berry? Amikor én a Tramps-be kerültem, az egy rock and roll zenekar volt. Chuck Berry-t, Elvist és Little Richard-ot játszottak. Chubby Checker meg Brenda Lee dalokat. Teljesen a gyökerekből táplálkozó zenekar volt.

…és most

A mai koncert, többek között Gál Gáborral és Heinz Gáborral félig akusztikus este lesz. Elektromos gitárokkal és dob  nélkül. A Barta emlékérem átadásához kapcsolódik  a koncert, amit az idén én is megkaptam miután Józsa Gábor aki az emlékplakettet csinálta, felfigyelt rám és végighallgatta a munkásságomat.

Ennek ezért van számomra jelentősége mert semmi politikai meg egyéb háttere nincs a dolognak. Nem jár pénzzel. Még presztízzsel sem. Ezért ez egy rettenetesen értékes dolog, és muszáj nekem vállani, hogy ezzel a Barta örökségét ápoljuk.

A Bárzenéről

Ott érzek egy elég erős improvizativitást, ahogy a dal az elejétől a végéig eljut. Egyetlenegy fix visszatérő gitárémája van, ami viszonylag nagyon rövid. Tulajdonképpen csak egy zenei frázis, nem is nevezném ezt nagyon erős többütemes dallamnak. Ezzel a kis minifrázissal indul a dal és ez megy végig.

Ugye van benne három hangnemváltás, tulajdonképpen majdhogy nem három vagy négy akkord az egész szám. Hogy ezek az akkordváltások mikor jönnek, ez teljesen kiszámíthatatlan számomra. Ezért gondolom azt, hogy ez improvizatív volt.

Vagy van olyan, hogy a szerző fejében ez így megvan. Lehet, hogy a Barta hallotta, hogy hova mi kell.  Ne ijedj meg hogy ezt mondom, de kicsit azt érzem itt, mint Frank Zappa-nál, az Ő felvételein  éreztem, hogy úgy gitározik, meg olyan dalokat csinál, hogy nem igazán tudod megmondani, mi fog történni, következni. Ezt egy nagyon pozitiv dolognak tartom, hogy csak az tudja, aki a dalt írta, hogy mi miért van úgy.  

A basszus? Varacskos, majd hogy nem frenreiszes, amit Barta a Bummm! lemezen basszusgitározik,. A Bárzeme a Barta nótája volt, hallotta hogy mit kell basszusgitároznia és megcsinálta.

Nagyon dögös basszus ez. Befogja azokat hangokat, amiket kell,  mindjárt a második akkordra, ami tök furcsa, felkapja az ember a fejét. Nem megszokott, tipikus az akkordváltás.

Somló történtéről, hogy Barta egy Syrius koncerten beszállt a zenekarba és képtelen volt improvizálni

Nem ismerem pontosan a sztorit, de azt el tudom képzelni, hogy pont egy olyan jazz-es nótába szállt be, ami talán túl bonyolult volt, vagy amiben túl sok volt a hangnemváltás. Az tény, hogy a Barta egy blues-rock gitáros volt alapvetően, és lehet hogy nagyon bonyolult számot kapott, ahol sok volt a hangnemváltás, és az nem ment Neki. De azt kizártnak tartom, hogy egy blues-ban, vagy egy egyszerű rockzenében ne tudott volna improvizálni. Nekem egyáltalán nem ez derült ki a Barta felvételeiből.

A Szeress nagyonról

Alapvetően az első benyomás amikor azt a dalt meghallgattam az volt, hogy van benne egy elég eről amerikai soul befolyás. Nyilván hallgattak amerikai dolgokat. Maga a harmóniamenet, ahogy kezdődik a dal, eléggé „Amerika” – ahogy mondani szokták a zenészek.

A dal refrénje viszont egy tipikusan nagyon dallamos harmóniamenet, ami slágerré teszi a számot. Nyilván nem véletlen, hogy Zalatnay is elénekelte. Abszolut slágeres refrénje van. Ott minha kilépne az amerikai világból, bár ott is van egy Motown érzet, a fordított dob.

A szöveg a szerelemről szól, de ott is inkább a szabadságszellemet, talán annak az időszaknak a hippi szellemét érzem. Adamis volt a szövegíró. Ez a rész, hogy „Megrázta vad haját a nyár…”  eleve a fesztivál, a szabadság érzetét kelti bennem.

A szám mindegyik lemezverzióját hallgattam, azt is, amit Londonban vettek fell.  A londoni változat gyönyörűen szól. Érződik rajta, hogy Angliában már azért kerültek, mert sztárt akartak csinálni az LGT-ből, és a felvétel is kikozmetikázottabb, rádiókompatibilisabb talán, mint az eredeti magyar felvétel. Most az LGT felvételére gondolok, nem a Zalatnayéra.  A gitár is sokkal szebben szól, mívesebben van megcsinálva. Az eredeti LGT felvételen jut az eszembe az amerikai soul az elején.

Mi a koncerten egy negyedik verziót fogunk játszani, mert Gál Gáborék ezt a dalt játszották, és készítettek belőle egy újabb változatot, teljesen más hangnemben. Ami alapvetően a Zalatnayére hajaz, mert egy lánnyal csinálták meg, akusztikusan. Nekem ez nagyon tetszett és javasoltam, hogy ezt adjuk elő.

Barta játékáról

Nagyon ízléses a játéka. Hogy mit értek ezalatt? Vannak felvételek, például, a Gyere, gyere ki a hegyoldalba szólója, az egy fantasztikus rock and roll szóló. Elképesztően ízlésesen szól a gitár. Annyira szimbiózisban van a dallal, meg rock and roll meg dögösség is van benne,  dallamosság, és muzikalitás.

És hát ugye a hangszín.  Ha egy gitáros meghallgat egy gitárost… Ugye most Dunát lehet rekeszteni  gitárosokkal, de 100-ból 80 nem érdekes, azért nem érdekes, mert a harmadik hang után tudod, hogy ez nem a Te világod, mert hallod, hogy csúnya a gitárhang, a Te agyadat nem mozdítja meg. Hiába lehet technikás, vagy nagyon gyors, nem hallom mögötte az embert, nem érzem mögötte a lelket, nem is hallgatom tovább, nem érdekel.

A Csavargók angyaláról

Abban a dalban ukulelézni fogok. Heinz Gábor Biga pedig akusztikus gitározni. Az eredeti felvételen nincs ukulele, csak nekem az ugrott be hogy ukelelézni fogok és kész. (Nevet.)

Ugye ott megint megismertük a Bartának egy új oldalát. Amit a Vallomásban hallani lehet, hogy Ő akusztikus gitáron is kiválóan játszik. Ujjal pengetve. Nem idegen Tőle a klasszikus gitárkezelés. A Csavargók angyala pedig egy folk, countryba hajló dalocska.

Nem tudom itt sem a szöveg születésének a hátterét, de nagyon vidám hangvételű, optimista dal. Furcsa volt nekem: nincs-e benne  Amerika? Mint ahogy ott van hogy „felettem a kék ég”,  „nem kell semmi más”. Nem volt-e ebben már az, hogy Ő már kifelé kacsintgat. Ez is Adamis szöveg, de nyilván volt a szerzők között kommunkiáció arról, hogy mit kell megfogalmazni.

A  „Nem az ágyban végzem…”? Igen az elég erős.