“Neked megvan a Képzelt riport…?”

Már régen Amerikában élt, amikor Magyarországon még mindig eredeti borítójával árulták – és vásárolták – Presser  és Adamis musicalje dalainak lemezét, amelynek közreműködői névsorában, az abc sorrendnek köszönhető véletlen folytán legfelül, középen áll a Neve. És amin a legjellegzetesebb szólója hallható.

A Képzelt riport… eredeti alkotóinak névsorában legfelül középen: Barta Tamás.

Jubileumi zarándoklat a Szent István krt. 14-hez

A szokásos kis magánrituálé: felkeresni egy helyet, ahol Barta megfordult, valami fontosat és maradandót alkotott. Vagy csak egyszerűen egy jól ismert kép készült Róla.

A hely ezúttal a Vígszínház.  A Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról cimű musical fél évszázaddal ezelőtti első bemutatója kapcsán. A darab eredeti zenéjét tartalmazó album társaságában.

Mert van olyan rajongó, akinek a Vígszinház elsősorban az ezen a lemezen megszólaló Barta-Laux-Presser-Somló formáció emlékéhez kapcsolódó hely. Noha ült ott évtizedek során darabokon. Volt ott James-Solti féle LGT koncerten is.

Az ilyen rajongó nagyon irígyli a szerencséseket, akik a darabot abban az 1973-as bemutató utáni valamivel több mint egy évben láthatták, amikor többször egy héten, a kisérőzenét a színpadon az akkori LGT szolgáltatta.

Egy újabb remek “Locomotiv lemez”

Az ilyen rajongónak, más, az eredeti alkotókkal rögzített és  fennmaradt audio-vizuális dokumentum híján az “igazi” Képzelt riport… az, ami ezen a lemezen hallható. Az ilyen rajongónak a Képzelt riport… ugyanaz marad, mint ami 1973 kora tavaszán volt, amikor a lemezt először hallotta. Amikor megkérdezte tőle az egymással lemezeket kölcsönbe cserélgető szomszédok közül valaki: “Neked megvan a Képzelt riport…?”

Lehet, hogy az alkotók nem is tudják: voltak, akiknek a darab zenéje nem volt más, mint egy újabb “Locomotiv lemez”. Mert akkor még így neveztük – nevezték közkeletűen az együttest: “a Locomotiv.”

Egy újabb Locomotiv lemez, amely valamelyik barátnak, ismerősnek megvolt, és ami körbejárt, amíg mindenki fel nem vette magnóra. Miközben a pár hónappal korábban kiadott Ringasd el magad album mellett lehetett ácsingózva bámulni a kirakatban. A borítója monokróm megoldása ellenére azt a képi világot vitte tovább, mint amit a Great Western Express fesztivál trikójától inspirálva a Ringasd el magad borítója elkezdett.

Azért is újabb Locomotiv lemez volt, mert mindkét album kulcsgondolataként lehetett hallani és olvasni: “Ringasd el magad!”. És ugyan a Rádió következetesen nem játszotta Presser Gábor és Adamis Anna Ringasd el magad című szerzeménye egyik változatát sem, annak műsorai kapcsán is összekötötte a két lemezt az akkor még a popzene kontextusában izgalmasan ismeretlenül hangzó  “fesztivál” szó. (Az elsőszámú kapocs a Lincoln fesztivál blues volt, amit viszont rendszeresen lehetett hallani a rádióban és ami azóta sem szólal meg olyan magával ragadóan, mint amikor akkoriban a hatalmasnak tűnő csöves Pacsirta készüléken hallgatta az ember.)

És újabb Locomotiv lemez volt a megszólalása miatt is, amely hasonlított a fél évvel korábban, szintén a Lemezgyár stúdiójában felvett RIngasd el magad albuméra.

Egy átmeneti LGT fázis szerencsés módon fennmaradt dokumentuma

A darab és az LGT története utólagos ismeretében néhány szerencsés fejlemény és döntés eredményének mondható, hogy az albumon hallható pillanatfelvétel fennmaradt.

Az egyik, hogy a felvételeket közvetlenül megelőzően zajlott le a Frenreisz/Somló váltás, amelynek köszönhetően az ezután több mint egy évig működő Presser-Barta tengely létrejött. Amiben Barta éppen a Képzelt riport… felvételei idején fedezte fel és vette birtokba a teret amiben olyan felszabadultan játszott, ahogy korábban sosem. És amiben  – a stúdióban legalább is – többnyire a basszusgitáros szerepét is magára vállalta.

A másik, hogy a Szörényi-Bródy szerzőpár, amelyet a Vígszínház a darab ötletével elsőként megkeresett, nem vállalta el a felkérést. (Noha az ekkoriban a KITT-egylet méreteiben gondolkodó és alkotó kettős biztosan legalább olyan színvonalú mesterművet tett volna le az asztalra, mint a Képzelt riport… lemezével egyidőben készült Utazás album.)

A harmadik, hogy a Lemezgyár hallgatott Laux Józsefre, és szűkös kapacitásába soron- és terven kívül bepréselte a darab zenéjét tartalmazó lemezt.

A negyedik, hogy  a felvételeket gyorsan, a darab előzetesen be nem mérhető sikerét vagy bukását ki nem várva, a bemutató előtt elkészítették. Aminek köszönhetően a zenészek és a színészek még a későbbi közönségreakciók hatásai nélkül, kizárólag saját intuícióiktól vezérelve, spontán módon játszottak, és énekeltek.

Az utóbbival kapcsolatban emlékezetes a József szerepét játszó Tahi-Tóth László 1973 kora őszén, a bemutató után fél évvel adott nyilatkozata, amiben elmondja, hogy a színpadi változatban addigra már a lemezhez képest jóval kevesebb lett a zene.

Tahi-Tóth nyilatkozatát olvasva nem nehéz következtetni arra, hogy többek között mi maradhatott ki, rövid idő után – minden bizonnyal a közönség reakciói miatt –  a lemezen szereplő eredeti zenéből. Rossz belegondolni abba, ahogy a Vígszínház közönsége unatkozhatott, amikor a szünet után, a második felvonás elején a Barta játékára épülő RIngasd el magad II. című csoda estéről-estére elhangzott.

A legjellegzetesebb Barta percek

Van rajongó, aki számára a Képzelt riport… album e darabja a lemez legfontosabb néhány perce. És a legjellegzetesebb megnyilvánulás, amit valaha elektromos gitáron Barta Tamástól hallott. Az ilyen rajongó áldja a szerencsés véletleneket amelyek folytán ez a 3 perc 58 másodperc megörökítódött.

Barta itt hallható kísérete és szólója az, ami a leginkább nyilvánvalóvá teszi, hogy nonszensz hasonlítgatni és megpróbálni viszonyítgatni a nemzedéke azon magyarországi tagjaihoz, akik szintén hathúros hangszeren jatszottak. Mert az olyan felvételek alapján, mint a Vöröshangyaboly vagy a Lincoln fesztivál blues akár lehetne is értelme az ilyesminek. Akit viszont a Ringasd el magad II.-n hallani, az nem “gitáros”. Hanem maga a két lábon járó rock and roll.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük