“Én nem kicsit, hanem nagyon haragudtam Rá” – mondta Laux József egy 1984-ben készült, nem publikált interjúrészleteben Bartáról, annak távozása kapcsán. A két zenész aki a Bárzene című csodát 1973-ban kettesben szalagra játszotta, 1976-tól 1982-ig egy városban élt, de nem ápolt baráti kapcsolatot egymással.
Barta arcképe Laux trikóján – akár szimbólumként is
Nagyvári László fenti grafikája, az 1976-ban, Barta távozása után két évvel készült Locomotiv GT V. album betétlapján szerepel. A csoportkép az egy évvel korábbi lp, a Mindig magasabbra hátsó borítója fotóinak stilizált együttese. Azaz a grafika a Barta távozása utáni első album borítófotói alapján készült szubjektív interpretáció. Amiben a készítő szerint ott van Barta helye.
Soha egyik LGT tag nem beszélt arról, hogy lett volna előjele annak, hogy Laux lesz a következő, aki távozik. Ráadásul ugyanoda, ahova Barta. Az sem lehet tudni, Nagyvári László miért éppen az Ő figurájával kombinálta össze Barta arcképét.
A kép azonban nem is lehetne beszédesebb. Barta ugyanis ezen, az utolsóként Lauxxal készített LGT van lemezen utoljára még mindig jelen. van. Legalább is zenei, vagy eszmei örökségét tekintve.
Egyrészt, mert a negyedik oldalon hallható egyvelegben több elhangzik az eredetileg Vele készült dalok közül. Mint például az Ülök a járdán, a Segíts elaludni, a Várlak.
1971-76: “.. a zene kell”, 1977-: ” a dal a miénk”
Másrészt, mert ezzel a lemezzel zárul le az eredeti Locomotiv GT pályája. Az ötödik hazai albummal, ami a Laux közreműködésével készült utolsó LGT lemez, lezárul az LGT első korszaka.
Az 1971-ben alakult Locomotiv GT-t egy akkori, a legjobbnak vélt magyar popzenészekről szóló szavazás győztesei hozták létre. Tartalmi szempontból azért, hogy egymást inspirálva, együtt csináljanak olyan zenét, amit csak azonos kaliberü alkotók tudnak létrehozni. Ennek volt a terméke a Kenyéren és vizen, a Lincoln Fesztivál Blues, a Tengelykezú félember.
Az 1976-ig működő Locomotiv GT ambíciója, noha ez az utolsó két évben kiderült, hogy ez egyre kevésbé reális, a nyugati piacon való befutás volt.
Az 1977-től dolgozó zenekar már más célokkal működik majd, Presser Gábor vezetésével, Solti Jánossal és Dusán csatlakozásával az akkori itt és mostról, írnak általános, vagy személyes kommentárokat. Ami majd 1980-ban a Loksi albumon éri el a csúcsát,