Időutazó kazetták

Két szolgáltatón is làtható ismét a “Siess haza, vár a mama” című film. Meg lehet állítani a streaming-et és nagy képernyőn alaposan szemügyre venni egyes részleteket.  Amik kérdéseket vetnek fel. Például: hogyan beszél rá Barta 1974-ben Amerikában egy a 80-as években Magyarországon gyártott kazettára? Alább egy részletről, amely 7 perc 37 másodperc és 8 perc 52 másodperc között látható és hallható:

A “jogörökös” a bőrőnd, és a “riporter”

“Judit”, a film tényleges főszereplője  egy bőröndöt hoz a kamera elé. (“Judit” a “Barta Tamás jogörököse” státus birtokosa, tájékoztatott a néhány perccel korábban való megjelenésekor látható inzert.)

A film „riporterét” akihez beszél  arról informálja hogy ebben a bőröndben Barta Édesanyja kazettákat tárolt. Mint mondja, ” ezek olyan kazetták amiken leveleztek egymással egy idő után Edit néni és, és a fia…”. “Los Angeles és Budapest között utaztak ezek a magnószalagok…” – mondja a bőröndben lévő kazettákra fordítva a tekintetét.

A bőrőndben – amennyire a csak az élükkel  mutatott kazettákról meg lehet ítélni – a nyolcvanas- és kilencvenesévekbeli forgalmazott gyártmànyok láthatóak. (A máig nyilvánossãgra került kazettarészletek Barta amerikai éveinek tartalmi ismeretei alapján megállapíthatóan 1979-ig bezárólag készült felvételeket tartalmaznak.)

Bizarr része ez a “dokumentumfilmnek”. Tekintve hogy a film az egész produkció alatt nem làtható és meg nem szólaló két  “riportere” egyike mint a film végén olvasható stáblistából kiderül azonos azzal aki 2008-ban, kevesebb mint egy évvel Barta Édesanyja halála után maga bocsátotta a hangos levelezést a Magyar Rádió rendelkezésére.

És adott akkor, tíz évvel a filmben végzett munkáját megelőzően, nem mint riporter, hanem mint profi módon nyilatkozó riportalany –   akkor mint “ujságíró” – a filmben nyüjtottaknál tartalmilag jóval helytállóbb, itt, a filmben meg nem említett lényeges részletekre kitérő interjút róluk Markovits Ferenc A gitáros halála című valóban dokumentarista igénnyel készített műsorához. Ami szintén teljes egészében meghallgatható a neten. Tóbbek között arról, hogy milyen segítséggel intéződött el Barta Édesanyjának amerikai utazäsához szükéges útlevele, és milyen légkör jellemezte valójában annak los angeles-i látogatásât.

De erről majd később.

” Halló itt Los Angeles…” – évtizeddel későbbi Polimer kazettán

“Judit” egy Philips  kazettát mutat fel, azzal hogy „ez a  kazetta, ezen az van rajta, hogy 1974 Tomi”. Majd megerősíti, hogy „ezen voltak azok a levelek, amik Los Angelesből érkeztek Budapestre”.

Realisztikusnak hatna ami elhangzik, ha az egykor budapesten rendszeresen kazettákat vásároló néző számára nem tűnne nagyon ismerősnek a kazettatípus. Az eindhoven-i Philips múzeummal való rövid e-mail váltás tisztázza a dolgot: az általuk fellelhető adatok szerint a szóban forgó  “SQ*I vasoxid (Fe2O3)” kazettát 1984 – tól kezdve gyártotta vállalatuk. (Fokozza a hatást, hogy “Judit” ugyanezt a nyolcvanas évekbeli kazettát, amit a bőrönben látható többi közül vesz ki,  röviddel később, 9 perc 38 és 54 másodperc között ezúttal nem a bőröndből, hanem egy valóban autentikus hetvenesévekbeli borítékből veszi lassan elő, miután ujjaival a borítékot alaposan megvizsgálta.)

A következő snittben “Judit” már egy Polimer krómdioxid kazettát helyez az odekészített magnetofonba. Lenyomja a lejátszás gombot. Barta pedig megszólal 1974-ből a kazettán, amely típusa gyártásának megkezdéséről az Esti Hírlap 1982 január 13-i száma tudósít.

“Halló itt Los Angeles. Drága  édes Anyukám. . .”mondja Barta. És tt filmben egy vágás következik…

A filmben hallható folytatást érdemes összevetni a rádiós dokumentumműsorban szerepelt aläbb hallható vágatlan hangrészlettel. Csupán azért mert az utóbbi, ha benyomás szinten is, de bepillantást enged Barta és a filmben valamiért a valódi szerepéhez képest másként megjelenő – majd eltűnő – Carol közös életének első hónapjaiba.

Folyt. köv.

(H.I.)

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük