“…nagyon jólfésült…”

Délszaki atmoszférát idéző easy-listening muzsika űzi el az addigi borús hangulatot  a “Siess haza vár a mama…” című film  10 perc 08 másodpercnél induló jelenetében. “Judit” a főszereplő, akiről egy a film végén olvasható feliratból megtudjuk hogy “az igazságot keresi”, ebben a részben érkezik meg missziója első állomására, a budapesti Rockmúzeumba. A jelenet a YouTube logora kattintva imdul.

„…egy nagyon sok komponensű valami.”

“Judit” egy dosszéval a hóna alatt – ennek funkciója ismeretlen marad – nagy tisztelettel fogadott adományozóként làtogatja meg az intézményt. Az előcsarnokban a múzeum igazgatója várja.

Az eseményt két kamera filmezi.

A előcsarnokba lépve azzal kezdi hogy emlékezteti vendéglátóját arra, hogy legutoljára akkor találkoztak, amikor a megbeszélték hogy múzeum kiállitja amit az intézménynek adományozott.

“Mintegy tíz évig kerestem a rokonokat, amikor is találkoztunk.” – vág vendége szavába az igazgató.

“Judit”  – a teljes neve nem derül ki a filmből – nem fecsérli az időt arra hogy elejét vegye a félreértésnek aminek az igazgató e nem túl spontánnak ható mondata hallatán áldozatul eshetnénk: márminthogy Ő rokoni kapcsolatban állt volna Barta Tamással.

Láthatóan nem is zavarja hogy nem hagyták végigmondani a szövegét. Sejtelmes, ugyanakkor elégedettnek tűnő nevetéssel nyugtázza az elhangzott mondatot, új irányt ad a beszélgetésnek, és tovább- tovább- továbbmegy. Így, staccato módon:  “Megmutatnád… azt a helyet … ahol helyet kaptak az Ő emlékdarabjai?”

Boldog vagyok minden tájékoztató inzert nélkül bejàtszott egy részlete után “Judit” megszemléli a kiállított emlékdarabokat.

“Tomitól (sic!) csak azt tudtuk kiállítani amit tőletek kaptunk, meg a fénykép is ugye….”- mondja az igazgató.

Ezúttal “Judit” vág az igazgató szavába, és a múzeumnak ajándékozott Barta portréról mond véleményt. Mely szerint Barta nagyon jólfésült a Los Angeles-ben 1976-ban készült fotón és bizonyára ezért küldte azt az Édesanyjának.

Mi, a nézők a kiállított “emlékdarabokat”, a fénykép kivételével nem is látjuk. De ez nyilvánvalóan nem is fontos. A lényeg, hogy a múzeumi jelenet segit abban, hogy tudatosan vagy nem tudatosan felfoghatjuk a film legfontosabb üzenetét: “Judit” minden tekintetben legitim képviselője Barta Tamás örökének.

6, azaz hat másodperc erejéig megjelenik az említett fotó. 1976- ban készült, tehát abban az évben, amikor Bartának tudomásul kellett vennie, hogy Amerikában nem fog a zenéből megélni. A felvétel tipikus portfoliokép amit a legolcsóbb ottani fényképészek csinálnak zenészeknek, akik a képen hangszerükkel, legjobb fellépőruhájukban,  legszebb mosolyukkal azt sugározzák: bízzál meg valamilyen munkával!

(Egy szintén sejtelmes, némileg baljósnak ható effekt szolgáltat zenei háttérret a fotónak. Ennek az effektnek később még lényeges szerepe lesz a filmben.)

Ezt követően a múzeumigazgató osztja meg gondolatait:

„Hogy mitől lesz valaki legenda? Tehát nem egy jó gitáros, hanem olyan legenda akire úgy emlékeznek, hogy a gitáros,… hát az egy nagyon sok komponensű valami. Én nem is tudom hogy… mert ugye megvolt a technikai tudása, jó zeneszerző volt. Milyen jó kiállása volt ugye, hát mint férfiként is ugye, a közönség hölgytagjai nagyra értékelték ezt..”

Barta mozgóképen beszél és hegedül? Ugyan, kit érdekel?

Az igazgató utolsó szavai az említett  zenei effektbe olvadnak, és máris Londonban vagyunk, 1974 júniusában.  Az amerikai ABC televizió műsorában lép fel az LGT. Az időpontot nem tudjuk meg.

Miután a műsorvezető elmondja hogy Londonban  a Locomotiv GT-t következik, a zenekar a színpadra fut és Barta bekonferálja első számukat.

A film éppen az a néhány másodpercet hagyja ki  az ABC archív anyagából ami az egyetlen olyan felvétel, amin Barta Tamás hegedül. Az egyetlen létezó mozgókép amin valakinek a mondanivaļójára figyel, reagál. És az egyetlen fennmaradt dokumentum ahol legnagyobb példaképét Chuck Berry-t említi. Olyan képsor, ami egyedikënt adja vissza  metakommunikációját. Többet ér mint zenésztársak és ismerősök évtizedek alatt átstruktúrált, ezerszer hallott emlékei.

Ez nem kapott helyet egy filmben amelynek az elején a címben az Ő neve olvasható.

Szerencsére máshol látható:

Folyt köv.

(H. I.)

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük