Elsó levél (részlet) – egy barlangbeli zarándoklat kapcsán.
Rengetegszer elmehettél, gyalog, vagy a 67-es villamossal az iskolaépület mellett, ami a házatokhoz közel, a városba befelé, az Erzsébet Királyné útja és a Lumumba utca sarkán állt. Ez a késő ötvenesévekbeli épület most is ott van. A Lumumba utca viszont ma már újra Róna utca, mint amikor Ti a környékre költöztetek.
1970 tavaszán, amikor a Koncert a Marson album megjelenésre várt, már ott volt egy ottani harmadikos alsótagozatos falän a lemez borítója.
Az unokatestvéremtől kunyeráltam el, aki egy nyomdában dolgozó ismerősétől kapta. Ma is emlékszem a szituációra, amikor a boritót megláttam a falán. A szobája egyik falán az ablak, azzal szemben az ajtón egy Jimi Hendrix plakát, attól balra a lemezborító, az ezzel szemben levő falon pedig egy Gemini fotó. Az unokatestvérem Gemini klubtag volt. Ekkor persze már Kékes Zoli gitározott helyetted a Geminiben.
Emlékszem, ahogy unokatestvérem rábökött a Hungaria öt tagja küzül a középen furcsa testtartással állóra, és azt mondta: “Ez a Barta.” És ez a furcsa testtartás az, amiért ez maradt meg a jelentről az emlékezetemben.
(„A Barta”. Ekkor hallottam egyébként először ezt két szót együtt igy.)
Mint sok képet amin látható vagy, ezt a felvételt, Zaránd Gyula fotóját is nagyon sokszor bámultam az évtizedek során amióta arról a rejtélyről próbálok minél többet megtudni, hogy ki voltàl Te.
A fotón látható jellegzetes gesztusod, ahogyan a fejedet leszegve tartod, csak több mint harminc évvel később tűnt fel. Miutän egykori zenekarbeli társaidtól a velük készített interjúk sorän hallottam, hogy a korai időkben nagyon nem szeretted, ha fényképeznek. (“Oh, I know that position so well…” – reagált Ági, amikor később L.A.-ben Rólad beszélgetve megpróbàltam reprodukálni Neki ezt a fejtartást.)
Ami viszont abban a pillanatban feltűnt amikor a fényképet megláttam, az volt, ami számomra ma is a felvétel középpontja, és látványtartalmilag legkülönösebb eleme. A behajlított térded. Amivel az egyenes testtartást elkerülöd. Arra a két szóra hogy „a Barta” nekem 1970 óta az első képi asszociáció az ahogy itt a térded behajlítod.
Biztos ismered ezt a kifejezést hogy „body language”.
A csoportfotó paradox látványelemére, aminek Te vagy a középpontjában, szintén később figyeltem csak fel. Tőled balra Fenyő, Csomós, jobbra pedig Sípi és Tóth Józsi a teljes vagy részleges testtartásukkal és arcukkal a kamera felé fordulnak.
A fénykép számomra legbeszédesebb látványbeli komponense az, ahogy Te, éppen ellenkezőleg, hátrahúzódnál. Csak húzódnál, mert ott van mögötted a barlang mélye. És a korlát. Amit azóta rozsdamentesre cseréltek.
Emlékszem, hogy hazafelé a buszon egy pár fős tizenéves társaság ült mellettünk. Láttam, hogy megbámulják a kezemben a borítót. Lehet hogy csak mert szép, szines volt. De lehet hogy mert a Hungaria akkor már nagyon népszerű zenekar volt. Túl az első slágerein, amiket még a Te belépésed előtt vettek fel.
Én akkor már főleg a nálam nyolc-tíz évvel idősebb zuglói ratkógyerekekkel barátkoztam. Mivel velük lehetett beszélgetni arról ami engem mindennél jobban érdekelt: a beatzenéről. Többüknek lemezjátszója is volt otthon. Én nekik a nagylemezeimet adtam kölcsön, ők nekem a kislemezeiket. A gyűjtemények Illés, Omega és Metró lemezekre korlátozódtak. (Azt vajon tudtátok-e, hogy az Omega fél évvel korábbi 10 000 lépés albuma belső fotóját is itt, ebben a barlangban készítette Zaránd Gyula?)
A “szentháromság” mellé – vagy inkább mögé – került be fokozatosan a helyi köztudatba az akkori Hungária. Hungaria kislemez nem volt a csere-bere keretében egymástól felvett zenék között. Ami azt jelenti, hogy ilyet nem vásároltak. A rádióból és a televízióból viszont jól ismertük a zenekart.
(Fanmail Barta Tamásnak. Megjelenés 2025 december.)