Tizennyolcadik levél (részlet) – a több mint három évtizeddel később megtalált 1979-es jegyzetlapok.
Az a két papírlap az üzeneteiddel csak harmincöt évvel késóbb jutott el hozzám. Amikor Édesapám hagyatékäban megtaláltam őket. Érthetetlen számomra, hogyan feledkezett meg róluk, tudva, hogy mit jelentett nekem a Veled való találkozása.
Az egyik lapon nevek. Zenekaroké és előadóké, akiket akkor, 1979-ben hallgattál, és akiket érdemes lett volna megismernem. A Los Angeles Philharmonic-tól Merle Haggard-ig.
A legtöbbjük neve akkor még nem mondott semmit. Ma már persze bármelyikük teljes diszkogràfiája hozzáférhető. Azok számára, akik érdekelhet hogy hova jutott el ízlés tekintetében öt èv amerikai tartózkodás után egy, a lista alapján nyïlvánvalóan hallgatóként is rendkívül nyitott zeneszerző/zenész/énekes. (Aki egyèbként már itthon is Zenészbarátjával együtt olyanokat kedvelt, mint a Band vagy Dr. John. Amik máig nem estek le azoknak akik Téged csak mint “gitárost” tartanak számon.)
De erről majd később.
A másik jegyzettömblapon három pont.
- Az első az alaposságról tanúskodik, amire az egyik beszélgetésben kollègád utalt: lediktáltad Édesanyád nevét és címét. Pedig világos lehetett hogy tudom, kinek ès hova kell eljuttatni a cipősdobozt amit küldtél.
- A második arról, hogy magyarországi utazást tervezel. Ami mint tudjuk, sosem valósult meg.
- A harmadik a Pressernek szóló üdvözlet.
Hogy miért került oda a papír aljára – láthatóan egy mäsik tollal – a telefonszámod, azt már soha nem fogom megtudni. Az LGT rajongó szeretné azt hinni hogy talán ez is Pressernek szólt.
(Fanmail Barta Tamásnak. Megjelenés: 2025 december.)