Hatodik levél (részlet) – beszélgetés Sípos Péterrel.
– Kezdjük a Szent István Parkkal, ahol az a kör, amiből a Syconor és a későbbi Hungaria lett, összejött. Ismerve hogy máshol voltak budai gyerekek, mint Benkő, Laux és Kóbor, megint máshol pedig külvárosiak, mint Radics, lehet-e azt mondani, hogy meghatározta azt hogy Budapesten belül kik milyen zenét játszottak az, hogy kik, hol jöttek össze?
– Az, hogy melyik csoport melyik városrészben játszott, mindegy volt. A nóták ugyanazok voltak. Shadows-okat játszottak meg Beatles-t. Akkor mndenki ezeket játszotta.
– A Szent István Parkban akkor ki volt már jelent a későbi Hungaria tagjai közül?
– Fenyő és én. Barta zuglói gyerek volt. A Szent István Parkban egyékbént senki olyan nem volt rajtunk kívül, aki később komoly karriert csinált volna. Legalább is én nem emlékszem ilyenre. Dolly jelen volt, de belőle azért nem lett akkor valaki, mert Fenyő barátnője Ági, aki később a felesége lett, iszonyatosan féltékeny volt Rá. Dolly néha a Bosch-ban énekelt. Jól. Brenda Lee, Wanda Jackson számokat.
– A Syconor koncertplakátján amit küldtél, a Rolling Stones neve szerepel a Beatles-é fölött. Ez azt jelentette, hogy a Rolling Stones népszerűbb volt ott mint a Beatles?
– Nem. Aki csinálta a plakátot így írta. Nem volt a Rolling Stones népszerűbb, de Fenyőhöz közelebb állt. Ahhoz, ahogy a Mick Jagger image-ét csinálta. Játszottunk Beatles-t is, de több volt a Rolling Stones. Meghatározóbb volt. Bartához is közelebb állt. Barta egy zseniális blues és Keith Richard, Chuck Berry gitáros volt. Ez volt a világa. És a bulik óriásiak voltak.
– Van ebből valami felvéve?
– Nincs. Semmi. Sajnos.
– Fogalmatok sem volt arról hogy történelmet csináltok ugye?
– Nem. Ma ez történelem, de akkor csináltuk, mert az volt a jó.
– Fenyőnél már kijött akkor az ötvenes évek Amerikája iránti affinitás ami később meghatározta még a lakását és a ruháit is?
– Nem, nem. Az akkor kezdődött, amikor az utánam levő Dolly-féle Hungaria beindult a rock and roll-al és a rockabillyvel.
– Bartáról viszont azt tartják, hogy hatalmas Amerika mániás volt, de ezek szerint Fenyő erre nem volt hatással. De előbb: mikor találkoztál előszőr Vele, és hogyan?
– Kérlek szépen az első Bartával való találkozásom ’65 – ’66 környékén volt, a Boschban. Akkor már gitáros volt a Syconorban és piszkosul tudott gitározni. Van egy fénykép a Bartáról és rólam azt elküldtem Neked?
– Igen
– Na, akkor még egy Jolana gitárja volt és rettenetesen tudott gitározni. Ájultak Tőle. Olyanokat játszott, hogy a Narancsvirág. Senki nem tudta úgy eljátszani ezeket mint Ő.
És a Barta az nagyon érdekes.. a Barta nem volt egy Amerika mániás. Az egy tévedés. A Bartát abszolűt nem érdekelte se Amerika, semmi. A Barta gitározni akart, és …ni akart. És enni.
– Miért gitározott a Barta jól? Mert van valami a Barta játékában amit akármilyen más gitárosnál nem hallok.
– Volt egy olyan gitáros Magyarországon mint a Barta. Egy: a Tátrai Tibi. A Tátrai nagyobb őstehetség. Ha a Tátrai a 100, akkor a Barta a 90.
A Barta irdatlanul tehetséges volt. Iszonyatosan tehetséges. Nem tudod elképzelni milyen tehetséges volt. Plusz volt benne egy vasszorgalom. Ha azt mondom Neked, hogy nem gitározott tíz órát naponta, akkor egyet se. Le nem tette a gitárt.
És mindent felvett szalagra, mindegy hogy milyen stílust. Chuck Berry-től a Hollies-ig mindent fölvett, és mindent lekagylózott, hogy hogyan játsszák.
Hajlandó volt egy egész napot avval eltölteni hogy négy taktus gitárt leszedjen a magnetofonról, hogy ezt hogy játssza az illető. És megtanulta. Vasszorgalom volt benne, de egy született érték és tehetség is volt.
Ő tanult hegedülni előtte, és ezáltal a gitárt nem úgy fogta mint a gitárosok fogták, hanem mint egy hegedűs, és úgy játszott a gitáron. A bal kezén ami a gitár nyakán volt, az ujjai nem merőlegesen voltak a húrra, hanem egy 45 fokos szögbe fordította az ujjait, mint a hegedűsök. Neki ez volt a stílusa, neki ez volt a természetes. Csak így tudott játszani.
– És ettől másképp hangzott játéka?
– Igen. Igen. Tudott olyan dolgokat játszani amit más nem tudott játszani. Szerintem. Meggyőződésem.
És nagyon hosszú ujjai voltak. Szóval nagyon könnyen tudott játszani. Nem volt semmi erőlködés abban, hogy el tudjon bármit játszani. Úgy játszotta el, ahogy én az előbb mondtam Neked, hogy: Jó reggelt kívánok! Neki ennyi megerőltetés kellett a legnehezebb dolgokhoz.
Ő nem tudta, hogy ő ettől jó. Hogy ettől is jó. Ő azt tudta, hogy imádta csinálni azt amit csinált. Ízig vérig. Neki ez nem hakni volt. Nem az volt hogy lejátssza a haknit, hanem az élete volt, hogy gitározhatott.
Nem azért ment el, mert Amerika mániás volt. Hanem az LGT-vel kimentek és nagyon tetszett neki Los Angeles és Kalifornia világa. Volt egy nője Pesten, akivel együtt élt, és az nagyon nem ment. Az egy nagyon kevert ügy volt tudod? Kinnmaradt, mert nem volt más módja arra, hogy megszabaduljon a nőtől.
És Ő sajnos hitt abban, hogy ha Amerikában leteszi a fenekét, akkor ugyanolyan nagy sztár lesz mint a többi, mert Ő k…. jól tud gitározni. De hát sajnos Amerikában és főleg Kaliforniában minden sarkon volt három olyan gitáros mint Ő.
– Amit mondanak Róla, hogy tökéletesen tudta, hogy ha valakit bántani akart, mikor találja meg az illető érzékeny pontját, és a legalkalmasabb pillantban csinálta azt, Te arra emlékszel?
– Megmondom őszintén, tudom, és ezt mondták róla, de nem, velem soha nem volt semmi ilyen. Soha. Soha.
Sose volt egy szuper barátkozós. Nem volt nagyon bratyizós. Olyan magának való gyerek volt. Ő avval jött össze, akit nagyra becsült zeneileg. Csak az olyanokat tartotta nagyra.
Volt egy gitáros, a Mogyorósi. Vele éjjel-nappal együtt volt, mert a Mogyorósi nagyon jól gitározott. Ezek ketten állandóan ültek egymás mellett a Barta nője lakásában az Izabella utcában. Ott ültek, és 24 órán át pengették ketten a gitárt.
– Azért kérdeztem ezt a kiszámított bántás dolgot, mert időnként mintha lenne a játékában olyan mintha tökéletesen tudná, hogy mikor visz be a hallgatónak egy övön alulit.
Ez nem volt tudatos nála. Abszolút nem tudatos volt.
– Ez a mag, ami a Syconorban már jelen volt, hogy Te, Fenyő, meg Barta, hogyan került át a Hungariába?
– Amikor a Syconor feloszlott ‘67-ben, egy darabig én az Atlantisban voltam Neményivel. Barta nem tudom mit csinált. Utána újra alapítottunk egy újabb Syconort, Fenyő nélkül. Barta meg én voltunk benne, Deutsch egy darabig, és még egy dobos gyerek. Barta és én akkor nagyon jól voltunk együtt. Mindig az volt, hogy én a Beatles-t nyomtam, Ő meg a Holliest. Ez volt a dilije, a Hollies volt a kedvence. És persze Chuck Berry.
Volt egy úgynevezett „Garzon ház” a Bajza utca, Gorkíj fasor környékén és ott volt egy étterem, ahol egy héten egyszer játszottunk, és egy héten egyszer mentünk ki egy klubba, Dunaharasztiba. Ez volt a karrierünk.
Ezután a Syconor után elhivtak a Feneketlen tónál lévő Sportszálló éjszakai bárjába zenélni. Nagyon sokat tanultam ott.
Ugyanekkor Fenyő a Helikon nevű zenekarban kezdett játszani, és azt átkeresztelték Hungariára. És megnyerték a Ki Mit Tud-ot. Akkor hirtelen nagyon népszerűek lettek. Gondoltam magamban egyet, hogy nekem ez a Hungaria tetszik, Fenyővel ki kéne békülni. Mint szokásos, nem voltunk beszélő viszonyban. És akkor jött a meghatározó ember, a Nemes.
Odamentem a Lacihoz és azt mondtam: – “- Lacika, a Hungariába nekem valahogy be kéne jutnom. Beszélj a Fenyővel… ” És ott a Laci ablaka alatt a Fenyő meg én találkoztunk. Újra beszédbe elegyedtünk.
Az akkori Hungariában volt egy gitáros, a Matlaszkovszki. Jó szakember volt, de nem volt egy showman. Abszolút nem volt ebbe az egészbe való, pedig jó zenész volt. Fenyő ki akarta rúgni, és odahívni engem helyette. És akkor, mikor ez történt volna, Cilát, a basszusgitárost behívták katonának. Azt mondta a Fenyő: “akkor basszusgitáros leszel”. Mondom: jó. Matlaszkovszki maradt, és és én átvettem a basszusgitárt. Ekkor jött létre az a zenekar, hogy Fenyő, Matlaszkovszki, Sípos, Csomós és Tóth Józsi. Ez a Hungária ment ,’69 tavaszán, nyarán.
1969 ősze körül a Matlasz elhatározta, hogy neki ebből elege volt, Ő elmegy vendéglátózni nyugatra. Amit mi sem bántunk. És akkor én mondtam a Fenyőnek: “ide figyelj, egyetlen embert lehet csak idehívni, és az a Barta..” A Barta akkor a Syrius együttesben játszott.
“De hát ő nem beszél a Bartával” – mondta. A Syconor feloszlásakor ugyanis óriási k…. …….. mentek. Én mondtam a Fenyőnek, a Bartát idecsábítom, találkozzunk Vele.
Mondtam Bartának, hogy ez és ez van, beszéljünk a Mikivel. És a Barta jött. Éppen akkor jóban voltunk hál’istennek. Odajött a Dunapark Kávéházba, Fenyő lejött és megállapodtunk, hogy Barta átjön a Hungáriába. Ahogy a Matlasz elment, a Barta az egész műsort megtanulta.
’69 késő nyara, ősz eleje volt ez. És akkor a Hanglemezgyár azt mondta, hogy felvesznek egy Hungária nagylemezt. Ez lett a Koncert a Marson. Azon már Barta játszott.
(Fanmail Barta Tamásnak. Megjelenés: 2025 december.)