Hatodik levél (részlet) – Kékes Zoltán (Gemini, Hungaria etc.) Bartáról.
– Én a Bartát úgy ismertem meg… szóval ez a jellemző a hatvanas évekre, hogy eljártunk egymás koncertjeire. Én akkor gitároztam már amatőr együttesekben, és voltak ilyen bravúrnóták, mint a Narancsvirág a Spotnicks-tól. Tudod, hogy melyik az?
– Ez egy bravúrnóta volt a gitárosok között.
Járogattam a Danuviába, Atlasra, Omegára, Nevada… Valaki mondta, hogy van egy Syconor együttes és egy Barta nevű gitáros aki zseniálisan játssza, tökéletesen. És akkor életemben, először és utoljára mentem le a Bosch-ba. És ott játszott a Syconor. Fenyő, Deutsch, Barta Sipos, Hámor Rudi. Elmenten hogy megnézzem hogy hogy játssza, milyen fekvésben, meg egyáltalán a Narancsvirágot.
Elájultam.
Tehát én itt ismertem meg a Bartát.
Akkorra már a szakmán belül összehasonlitgatták a bandákat, ki mit játszik. És akkor megvolt, hogy melyik a jobb zenész.
Sokáig nem találkoztam Vele. Valahogy elkerültük egymást. Úgy sem, hogy én lent voltam a közönség között.
És akkor felhivott ’68-ban Várszegi Gábor. Tudtam, hogy Ő geminis. A Barta akkor ott volt a Geminiben. Felhivott a Várszegi, hogy a Bartát behivták. Én Barta után kétszer mentem el zenekarba játszani. És akkor elmentem a Geminibe.
Akkor jött a Jimi Hendrix. Ez egy nagy váltás volt. Az a blues-os, rhythm and blues-os gitározás. Meg hát a Jimi eleve egy zseni volt. Meg kellett tanulnom. Abba gondolj bele, hogy akkor négy meneteket játszottunk, 6-tól 10-ig. Négyszer 45 percet. Ami egy nagyon komoly repertoár volt. Ebben nagyon sok Jimi Hendrix volt.
Megadták a Barta telefonszámát, meg összehozott a Várszegi Vele. Hogy menjek el, és hát gyakorolgassunk meg mutassa meg. Hogy segitsen nekem.
Akkor a Barta az Erzsébet királyné úton lakott, elmentem oda a lakására, nagyon aranyos volt, ott gitározgattunk és mondta, hogy megpróbálja megúszni a katonaságot, de már nem tud mit csinálni, be kell vonulni, de majd ott megpróbál valamit csinálni.
Annak idején ez a katonság agyonvágott karriereket. A Judy-ét is, a Scamolo-ét is.
És hát nagyon sajnáltam, de hát nekem ez egy óriási ugrás volt.
Utána a Geminivel elkezdtünk játszani, olyan helyekre kerültem, mint a Danuvia, meg olyan szinpadokra, amiket eddig csak alulról néztem. Nagyon nagy dolog volt.
Be is illeszkedtem elég gyorsan, és képzeld el, hogy körülbelül egy hónap múlva leszerelték a Bartát. Én nem tudom mit csinált, de leszerelték. És akkor jött a Várszegihez, hogy Ő most visszajönne. Várszegi nagyon gerinces volt, azt mondta hogy nem lehet ezt velem megcsinálni.
Meg valószinű, hogy a Bartával Ők nem is voltak igazán jóban. Akármilyen jó gitáros volt. A Barta is egy erős egyéniség volt. A lényeg az, hogy azt mondta a Várszegi, hogy most már én maradok.
Ez volt ’68-’69. Ez tulajdonképpen a Syconor és a Hungaria között volt.
Jóban voltunk később is, rám nem haragudott különben soha. Nem azt mondom hogy összejártunk, de azért tényleg jó viszony volt.
És akkor ’72-ben a Siposon keresztül megvettem egy Fender Stratocaster gitárt, ami egy nagyon nagy dolog volt. Gyönyörű hangja volt, tényleg egy szuper hangszer volt. És amikor a Bummm! lemezt vették, akkor már az LGT-ben volt a Barta – emlékszel a Bummm!-ra, a legjobb Loksi lemez…
Persze…
…akkor felhivott a Barta, eljött hozzám, és kérte, hogy adjam oda ezt a Strat-ot, mert Neki egy másik Fenderje van, azt hiszem egy Telecaster, de nem igazán tetszik a hangja. Akkor még nem olyen volt, hogy bementél egy boltba és vettél egy gitárt.
Hogy adjam már neki kölcsön a stúdiófelvételekre, mert hát ez annyira jó, meg minden, addig odaadja a Telecastert. És ezt a lemezt az én Stratocasteremmel vették fel.
Tényleg?
– Bezony.. Az én Strat-ommal.
Érted, k… jól szólt, tudod ez egy nagyon eltalált lemez volt. Utána visszacseréltük a gitárt.
Hát ez egy olyan két három hét volt:
– Aztán ez a gitárom nagyon sokáig megvolt nekem a Hungariaban. Még a Rock and Roll Party-t is azzal vettem fel, sőt a Hotel Menthol-t is:
(Fanmail Barta Tamásnak. Megjelenés: 2025 december.)