„Nem a Fekete Gábor van a képen” – hallottam valakitől 1976 júniusában a Magyar Ifjúság, a Skorpió aktuális turnéját beharangozó cikkével kapcsolatban. Így tudtam meg, hogy lekéstem arról, hogy a Skorpió legjobb felállását élőben lássam. Gábor mára már hazatért Los Angelesből, dobjátékának elektronikusan másolt részeit viszont szerte Amerikában másolják és illesztik bele mai naprakész zenékbe.
– Los Angeles, Kalifornia olyan volt a zeneszakmában mint a szívből kijövő fő aorta. Öt kontinensre, mindenhová az vitte a zenét.” –emlékezett vissza mostani otthonában, Szentendrén.
– Kaliforniának az a része úgy tűnt, mint egy super sweet dream come true. Minden pozitív volt. Ez egy jó ideig tartott. Barta Tomi ezt a feeling-et sokkal jobban átélte mint én mert korábban landolt LA-ben.
Amikor én ’78-ban kiérkeztem Kaliforniába, és találkoztam Vele, mert szándékomban volt találkozni, akkor a West Hollywood-i Fountain Avenue-n laktak feleségével Carol-al. Nagyon rendezett körülmények között éltek, egy szép tiszta lakásban, minden a helyén volt, zene, kaja, pia tévé, video. Carol-al otthont tudtak teremteni ahol minden megvolt. Nem volt egy ilyen hányatott sorsú bedrogozott zenész, hanem abszolút normális, polgári szinten élte az életét Tomi.
A Reseda Valley északnyugati sarkán a Country Club nevű zenés szinházban láttam élőben gitározni a Johnny Rivers Band-del. A hely 500 férőhelyes hely volt de még Rolling Stones is játszott ott kimondottan a szakmának, d.j.-knek, promotereknek zártkörű koncertet.
Tomi abszolút beleillett abba a képbe az amerikai közönség kedvelte a magas, jóképű gitárost.
Sokszor voltatok együtt, magyar zenészekről, mint Presser vagy Frenreisz vagy akárki, volt szó? Akár emlékek szintjén is.
– Tomi számára nehéz volt lenyelni bizonyos dolgokat, tudod? Konkréten annyit tudok, hogy egyszer vonattal utaztak Vlagyivosztokig és azt mondta, hogy a hosszú vonatúton elviselni Frenreiszt számára megpróbáltatás volt. 1974-ben Skorpióval kint voltunk az USA-ba, addigra minden negatív érzés feledésbe merült. Karesz felhivta telefonon Tomit és fél órán meghitten, barátságosan beszélgettek.
Beszélt valaha Presserről?
– Igen. Róla nagyon elismerően nyilatkozott. Pici hangszere a zongora a hangszerek királynője. Amerikában rengeteg gitáros van, de ha valaki billentyűs, és pláne zongoraművész és azon felül szintetizátoros meg Hammond orgonás, zeneszerző, hangszerelő és énekes, az már egy komoly státusz. Tisztelettel beszélt Piciről, nagy tudású művésznek tartotta.
Én nagyon sok dologra választ kaptam már, egy dologra nem. Hogy miért a James-t ajánlotta önmaga helyett, amikor a többiek hazajöttek, és Ő kinnmaradt. A James szóba került valaha?
– Nem, soha. Tomi a magyarországi zenészmúltját betette egy fiókba és örökre becsukta azt a fiókot.
Olyan volt, hogy esetleg kaptatok lemezeket Magyarországról és hallgattátok őket?
– Kizárt. Abszolút kizárt. West Coast, country és soul zenéket hallgattunk. Egyszer megkérdezte tőlem; Gabi te mit bírsz a „fekákon” (afro-americans)? Csak annyit válaszoltam, hogy a ritmusukat.
(Fanmail Barta Tamásnak, részlet.)