” – Barta Józsefet, a Fővárosi Egészségnevelési Központ munkatársát, aki három évtizeden át fáradhatatlanul munkálkodott a budapesti egészségügyi felvilágosítás és nevelés érdekében, csütörtökön a Farkasréti temetőben kísérték utolsó útjára.” (Népszava, 1974. február 8.)
A Magyar Nemzetben megjelent híradás.
“Az a szörnyű nap…”
Így emlïti Barta 1975-ben az egyik, màr nyilvánosságra hozott kazettás levélrészletben azt a január 31-át, amikot Édesapja a Kútvölgyi korházban többhónapos kezelés után elhúnyt.
Apa és szakember
Barta József neve és alakja rendre előkerül a zenészbarátokkal és kollégákal folytatott beszélgetésel során.
A Syconor tagok mint szigorú, következetes embert jellemzik. “Féltünk Tőle” -fogalmazott egyikük.
Közismert történet, hogy a Syconor egyik koncertje előtt megjelent, kettétörte Barta gitárját, és kijelentve, hogy “a Tomi nem megy sehova!” betuszkolta egy taxiba Bartàt.
Presser viszont mint kedves, jovális alakot vázolta, többek között hármuk közös strandolásaira visszaemlékezve.
A fennnmaradt fotókon amiken Barta József látható, mint rokonszenves, komoly, a családjàt óvó Apa nèz az emberre. Valahogy azonban még többet mondanak el Róla azok a felvètelek, amiket feleségéről és fiáról maga készített. Szeretetet és a Masik szeretetreméltóságàt làttató portrék.
Munkaterületének elismert komoly szakembere volt.
Egészen biztos hogy Barta kiváló szóbeli kifejezőkészsègét Neki köszönhette.
Jó lenne, ha objektív módon nyilvànosságra kerülnének a fenmmaradt dokumentumok élettörténetéről. Arról, hogy milyen ember volt. Mint dolgozó ember és odaadó családapa.
Mindössze 54 évet élt. És az embernek időnként eszébe jut, hogy vajon elvesztettük volna-e idő előtt Barta Tamást, ha Ő nem vesztette volna e
l idő előtt Barta Józsefet.